Mindig nehéz ha újba fogsz. Hátrahagyni a szeretteidet, a kènyelmet és biztonságot sohasem könnyű. Èn most közel 25 évtől búcsúztam el. Szakmától melyet szerettem, mentoroktól akikben hittem, családtól akiket szeretek, barátoktól, akikre számíthattam, mert a világ változásaival azonosulni bizony néha nagyon nehéz, lehetőségeivel élni és kudarcaival megbírkozni pedig olykor kimondottan embert próbáló.
Bátornak kell lenni. Akkor is, ha nincs védőháló, hisz a manézson kívül sokszor nincs. Nem vagyok, és sosem voltam színű. Munkám mindig abban rejlett, hogy képviseljem a kicsit, a gyengét vagy olykor a hangtalant. Hogy jól döntöttem-e nem tudom, az idő dönti el, s a közeg, mely látszólag befogadott. Bízom bennük, ahogy magamban, az akaraterőmben, a kitartásomban és a hitben. Ez maradt. Főként a hit. Hinni egy jobb világban, elfogadásban és befogadásban, hinni az őszinteségben és a szeretetben.
Mindörökké. A kitartás és az alázat mindig kifizetődő ezt tanultam. Legyen más az ország, a munka, az elvárás vagy a szabályok. Azt hiszem az út jó, a hely gyönyörű a közeg pedig befogadott. A hibáimmal, az akarásommal, a mosolyommal együtt. Hálás vagyok. Igyekezni fogok, hogy rászolgáljak.
Több nem maradt. Legyen kitartásunk és hitünk, éljünk bárhol, bárhogyan! Szép álmokat és sok szerencsét magunknak s mindenkinek, hiszen az élet egy csodálatos utazás. Vagy olykor épp hullámvasút. A lent után, viszont mindig van fent és fordítva. Ne feledd! A karma pedig dolgozik, mert mindent lát, csak hinned kell! Üdv: a krónikáslány, vagy ha úgy tetszik, a ruszki mosógép …