A televíziózás számomra mindig is több volt, mint munka; egyfajta hivatás, amely során történeteket mesélhetek el, embereket mutathatok be, és értékeket közvetíthetek a vizualitást segítségül hívva. Csapatban dolgozni és együtt jót alkotni. Ezen az úton különleges helyet foglal el életemben számos média mellett a Hévízi Televízió is, amely nemcsak szakmai, hanem személyes életem meghatározó része is lett a covid alatt.
Kezdetek és szakmai fejlődés
2016-ban, Péter B. Árpád ajánlására, Bornemissza Tamás csapatába csatlakoztam, aki a Hévízi Televízió egykori vezetője volt. Bár nevét más csatornákról és országos médiából ismertem, még nem dolgoztunk együtt.
Éveken át árnyékként tevékenykedtem mellette a finanszírozásért, vagyis a marketingért és az értékesítési kapcsolatokért felelve. Szeretni való, lendületes és mindig eladható kis csapat voltak. Könnyen találtunk hangot mikor kellett.
A COVID-időszak és az új kihívások
A COVID-járvány idején, amikor Olaszországban éltem bezárva, a Hévízi Televízióval való együttműködés lehetőséget adott arra, hogy továbbra is aktívan részt vegyek a televíziós munkában.
Ebben az időszakban készítettem tudósításokat Tamáson keresztül az MTVA számára is, amelyek során a hiteles és informatív tájékoztatásra helyeztük a hangsúlyt.
Marketingesből újra szerkesztő
A covid után hazatérve azonban változott a helyzet. Egy hiánypótlás okán – Heni kolléganőm édesanya lett – szerves részévé váltam a stúdiónak és ezzel, a szerkesztői munkának is. Tamás, aki közel négy évtizedet töltött el a televíziózásban, nemcsak kiváló szakember, hanem mentor is volt számomra. Tőle tanultam meg újra a szerkesztés, a szövegformálás, és az emberi történetek méltó kifejezésmódját híradó és magazin formátumokban.
Motiváló volt. Minden témához nyitottan állt, ugyanakkor komoly elvárásokat is támasztott. Bizonyos műsorokhoz pedig ragaszkodott. Ilyen volt a “Népszokások” sorozat.
A “Népszokások” sorozat ujjászületése
Futott már előttem is ez a műsor de bevallom nagyon izgatta a fantáziámat. Szilvivel pedig mindig szerettem volna dolgozni, így a kollégákkal és Tamással egyeztetve “bejelentkeztem” érte.
Így miután Varga Virág és Markal Ádám a januári és februári részeken már túl voltak, Bencével átvettük tőlük e nemes feladatot. Egy igazi kis saját projekt a HTV keretein belül, melyet Gyanó Szilvia néprajzkutatóval és Bicsérdi Bence operatőr-vágó kollégámmal készítettünk.
Jellemünknél és érdeklődésünknél fogva Szilvi ezekkel a témákkal, kvázi megvett minket kilóra Bencével – ha szabad ezt így megfogalmazni-, s hamar motiválttá váltunk, amikor képről, szövegről, tartalomról, kérdésekről, forgatási időpontról vagy a helyszín kiválasztásról volt szó.
Szilvi hatalmas tudással rendelkezik. Nem rest kutatni és készülni. A történetek lebilincselőek voltak, imádtuk. Bence pedig egyedi látásmódján át zseniális képi anyagot rakott össze.
Szilvia, aki jelenleg is a nagykanizsai Thúry György Múzeum munkatársa, korábban a keszthelyi Balatoni Múzeumban is tevékenykedett, még innen a mi ismeretségünk. Kutatásai során többek között a zalai, vasi és somogyi népszokásokat, hiedelmeket és hagyományokat gyűjtötte össze, amelyeket a sorozatban havonta mutattunk be a nézőknek.
A magazin célja az volt, hogy szemléltesse és megőrizze a magyar, helybéli népi hagyományokat, valamint hogy közelebb hozza ezeket a mai kor emberéhez. A forgatások során nemcsak szakmailag, hanem emberileg is gazdagodtunk, hiszen minden egyes epizód újabb és újabb történeteket, szokásokat és tanulságokat hozott felszínre.
Személyes élmények és tanulságok
A “Népszokások” sorozat készítése során számos személyes élménnyel gazdagodtam. Emlékszem, hány felesleges infó, mennyi rosszul értelmezett népszokás kapott szerepet az internet fontos oldalain, melyeket Szilvivel sokszor egyenként bogarásztunk végig. (Azóta tudom mennyire pontatlan olykor a Wikipedia)
A munka és család mellett Ő mindig elérhető volt telefonon vagy üzenetben, hogy az anyagból a legjobb születhessen. Bencével pedig folyton zsizsegtünk, terveztünk, hiszen megújítani akartuk a megjelenést, hogy a mai fiatal generációk is kedvet kapjanak és megnézzék ezeket az anyagokat.
Számomra mindez azt mutatja, hogy a szakmai kapcsolaton túl, milyen mély emberi kötelékek alakulhatnak ki a közös munka során.
A jövő felé tekintve
A Hévízi Televíziónál töltött időszakban nem csupán a televíziós szakmát tanultam újra, illetve annak modernkori szerepvállalását. Felelevenedett bennem, mennyire szerettem az alkotó munka ezen megnyilvánulását jó csapatban.
Motivációnk pedig a sorozat lezárultát követően sem hagyott alább. Terveztünk és szerveztünk, majd bele vetettük magunkat egy újabb projektbe, melyet bár a televízió is bemutatott – hiszen a kötelékében forgattuk az anyagot – , Szilvinek szántuk, mivel ebben is az ő egyik kutatási anyagát dolgoztuk fel, mert hisszük s tudjuk, hogy boszorkányok pedig igenis léteznek. Vagy mégse?!
A “Népszokások” sorozat fent említett epizódjait az alábbi linkeken tekinthetitek meg:
Március: https://www.youtube.com/watch?v=QN2yZR86D1A&t=7s
Április: https://www.youtube.com/watch?v=jSoD-2ncnyA
Május: https://www.youtube.com/watch?v=ibOWmgKr_tI
Pünkösdi Népszokások: https://www.youtube.com/watch?v=41qRQbVc-wY&t=52s
Június: https://www.youtube.com/watch?v=yw7w21TQxlk&t=4s
Július: https://www.youtube.com/watch?v=zYZHUQ6xl68
Augusztus: https://www.youtube.com/watch?v=6dagmCfZDn4
Szeptember: https://www.youtube.com/watch?v=pxjWalWpR4Y
Október: https://www.youtube.com/watch?v=u6fTBBem25w
November: https://www.youtube.com/watch?v=CNGjOQBslUo&t=152s